egy földönkívülinek ezt mesélném a coachingról 6 pontban…

2025-ben folytatódik a balance elnevezésű díjnyertes wellbeing program a magyarországi publicis groupe irodában, melynek keretében kéthetente a cég dolgozóinak rendelkezésére állok, és lehet foglalni nálam egyéni coaching konzultációkat.
a beharangozó hírlevelük a coaching témájára fókuszálva készített velem egy rövid interjút, amiben nagyon izgalmas kérdéseket kaptam. ezt osztom most veled.

1. ha el kellene magyaráznod egy földönkívülinek, hogy mi az a coaching, hogyan írnád le a munkádat?

ha még sosem járt a naprendszerünkben, akkor azzal kezdeném, hogy pénzért beszélgetek emberekkel. ha már van némi ismerete az emberi civilizációról, akkor elmagyaráznám ennek a földönkívülinek azt is, hogy coach szerepkörben tulajdonképpen egy külső szemlélőként, érzelmileg függetlenül és minden saját érdek nélkül segítek a klienseimnek megérteni, hogy pontosan milyen helyzetben vannak, hogyan kerültek ide, hová szeretnének eljutni, majd feltárjuk, milyen utakon juthatnak el a céljukhoz, segítek nekik tervet készíteni és kísérem őket az úton, ameddig szükségük van rá.
sok vezetővel is dolgozom, akik nagyon hasznosnak tartják, hogy van valaki, akivel rendszeresen beszélhetnek akár a szakmai, akár az emberekkel kapcsolatos kihívásaikról, hiszen rendkívül magányos, hálátlan és kompetitív az ő környezetük.

2. manapság a coaching és a coachok szinte divatszavak lettek, mindenki osztja az észt valamilyen formában. miért lett ekkora hype a coaching körül?

7 évvel ezelőtt kezdtem a coachingot, és már akkor is kínosnak éreztem ezt a megnevezést, de nem találtam rá jobbat. ha beírod a keresőbe, hogy “coach”, akkor az első oldalakon leginkább coach képzések vannak. sokan azt hiszik, hogy egy pár hetes tanfolyam elvégzése után belefoghatnak ebbe a “könnyű” munkába, és soha többé nem kell mást csinálniuk, csak osztani az észt.

nekem a coaching csupán egy módszertan, én a mentális egészség felől közelítek meg minden esetet. nagyon várom, hogy elmúljon a hype e szakma körül és kapjon valami régi/új nevet, mint mondjuk tanácsadó, vagy segítő.

3. miben tudsz pontosan segíteni?

a főbb területek, ahol tudok hatékonyan segíteni:
- karrierváltás, a munka értelmének megtalálása
- munkahelyi konfliktusok, stresszkezelés
- kiégés, újrakezdés
- leadership (hogyan legyek jó vezető és/vagy mit csináljak, ha a főnököm nem az?)
- külföldre költözés / külföldről hazaköltözés

4. pályafutásod során mi volt a kedvenc sikertörténeted?

nagyon hálás az én hivatásom, mert rengeteg sikersztorit látok, amiben merem remélni, hogy nekem is van némi szerepem. eddig több, mint 250 egyéni klienssel dolgoztam az évek során, túl vagyok 2000 konzultáción, szóval nehéz egy példát kiragadni (plusz a titoktartás kötelez).
engem alapvetően az hoz lázba, amikor valaki a nehézségein felülkerekedve képes meghaladni korábbi önmagát. felvillanyoz, amikor segíteni tudok valakinek egy ilyen folyamatban. hiszem, hogy minden mélypont, válság lehetőség a megújulásra.

nekem azok a legnagyobb sikertörténetek, ahol egy válságban lévő embert el tudok kísérni addig a pontig, ahol egy magasabb szinten újraszervezi az életét és büszke magára, elégedett a helyzetével.

5. szerinted mi a legnagyobb kihívás, amivel a mai munkaerő szembenéz?

a polikrízis korában nehéz egyetlen kihívást kiemelni. az biztos, hogy túl keveset beszélünk a rendszerszintű problémákról, amelyek a late stage kapitalizmus, a globális gazdaság sajátjai.
amikor az embereknek gépekkel kell versenyezniük (igen, rád nézek generative ai), hogy megtartsák a munkahelyüket, amikor a produktivitás az egyetlen mértékegység, amikor a végtelenbe folyamatosan növekvő profitot kell felmutatni a befektetőknek, akkor az emberi természet már senkit sem érdekel.

pedig vannak jobb és rosszabb napjaink, néha hisztisek vagyunk, éhesek vagy álmosak. ha nem maradhatunk emberek, akkor a mentális egészségünk tömeges szinten fog leromlani. szerintem ez már jól látható az elmúlt években. és itt nem szabad az egyénre tolni a felelősséget, hiszen sok esetben egy egészséges ember egészséges reakciója a kiégés a folyamatosan fennálló krónikus stresszre, amit az életkörülményeinknek köszönhetünk.

szóval az a kérdés, hogy miként tudunk emberek maradni egy embertelen és fenntarthatatlan versenyben? tudunk-e, akarunk-e egyáltalán így élni?

6. mi is nagy hívei vagyunk a mentális egészségnek a munkahelyeken – tudsz ajánlani néhány egyszerű, hétköznapi eszközt, ami segíthet az egyensúly megtartásában?

van egyéni felelősségünk a jóllétünk fenntartásában. figyeljünk oda az alapokra: rendesen alszunk, mozgunk, táplálkozunk? vannak megtartó, támogató emberi kapcsolataink, jó családi hátterünk, barátaink, akikre számíthatunk? beiktatunk-e rendszeres pihenőket, akkor is, ha nem érezzük úgy, hogy “megérdemeljük”. ismerjük-e magunkat eléggé ahhoz, hogy tudjuk, milyen környezetben, milyen munkakörben tudjuk a legtöbbet kihozni magunkból? képesek vagyunk ennek mentén kommunikálni az igényeinket a környezetünkben lévők számára? tanulunk-e rendszeresen új dolgokat, fordítunk-e energiát a fejlődésre? kíváncsiak vagyunk a világra, tudunk kritikusan gondolkodni?

szóval van bőven mivel dolgozni mielőtt elkezdjük megváltoztatni a rendszerszintű problémákat, amelyeket viszont nem fogunk tudni egyénileg véghezvinni, csak együtt.