stresszmentesítés (nem csak) év végére

a privát facebook csoportunkban a megkérdezettek 12%-a az mondta, hogy az ünnepi készülődés teljesen kikészíti, míg a válaszadók 36%-a (feltételezésem szerint) annyira meg van csúszva, hogy fel sem tűnt nekik, már el is telt az első adventi hétvége. csupán a közösség tagjainak egy harmada éli meg kifejezetten pozitívan a karácsonyi készülődést. az év ezen időszakában nem egyedi, ha megemelkedik a stressz-szint, ezért hasznos lehet megvizsgálni, hogy milyen módon tudjuk kezelni a megnövekedett feszültséget.

a stressz élményének feldolgozása egy egyénenként változó folyamat, melyet az érintett személyek különbözőképpen észlelnek és kezelnek. fontos megérteni, hogyan érzékeljük és miként reagálunk a stresszes helyzetekre.

a tranzakcionális stressz- és megküzdési elmélet szerint a megküzdés kulcsa a gondolataink és/vagy viselkedésünk megváltoztatása. a megküzdési stratégiákat négy fő típusba sorolhatjuk:

- problémaorientált: magát a stresszt okozó helyzetet igyekszünk megváltoztatni. például tényleg kell-e 8 féle bejglit sütni a kocsonya és a töltött káposzta mellé és fontos-e több százezer forint értékben ajándékokat vásárolni? megbeszélheted a családoddal, hogy a kevesebb is elég, plusz kérhetsz segítséget. 

- érzelemorientált:  a stresszre adott érzelmi reakciókat igyekszünk kezelni. ez lehet naplózás, meditáció, mindfulness gyakorlat, társas támogatás, pozitív tevékenységekbe való bekapcsolódás, és olykor arra van szükség, hogy valakinek meg tudjunk bocsátani. az érzelemorientált megküzdési mód sokszor nem elégséges, muszáj a problémára fókuszálni a tényleges megoldás érdekében. 

- kognitív: a helyzet pozitívabb vagy reálisabb módon való újraértékelése és értelmezése teljesen megváltoztathatja az érzékelt stressz szintjét. ehhez át kell fogalmazzuk a gondolatainkat, s az új keretezésnek köszönhetően egészen másképpen fogjuk érzékelni a stressz szintjét. lehet, hogy csupán egy kognitív torzítás áldozatai voltunk, s elhitettük magunkkal, hogy az adott helyzet végzetesen katasztrofális. amikor ezt higgadtan átértékeljük, akkor kiderülhet, hogy nem is. 

- elkerülés: a helyzet figyelmen kívül hagyása alias struccpolitika. ez lehet, hogy rövid távon megoldásnak tűnik, de a felszín alatt ott buzog a feszültség, és ez valahol, valamikor ki fog jönni. nem ajánlom ezt az irányt, kivéve, ha nagyon le vagyunk terhelve és az adott pillanatban már nincs megfelelő sávszélességünk az összes stresszorral foglalkozni. azért jó lenne az első adandó alkalommal elővenni a problémát!

a fenti megküzdési stratégiák hatékonysága a stresszforrás jellegétől és kontrollálhatóságától, valamint az egyén preferenciáitól és személyiségétől függ. fontos felismerni a saját megküzdési stílusodat, alkalmazkodni az adott helyzethez, és kiválasztani az adekvát megküzdési módszert.

a megküzdési stratégiák tudatos alkalmazása hozzájárulhat a stressz negatív hatásainak csökkentéséhez, és segíthet az egyén személyes fejlődésében. 

nos kinek nincs erre szüksége manapság? 

a januári csoportos programomra - ahol konkrét eszközöket kapsz a fent tárgyalt stresszkezelési módszerekhez is - nyitva a jelentkezési periódus.

regisztrálj most, és fizess két részletben januárban meg februárban.

ha bármi kérdésed van a programmal kapcsolatban, akkor bátran írj rám, segítek eldönteni, hogy neked való-e a csoport?

Previous
Previous

önkorlátozó hiedelem vagy reális fenyegetés?

Next
Next

a pesszimizmus jó