te vitorlázol vagy evezel?

régóta megszállottan érdekel a humoristák világa, zabálok minden ezzel kapcsolatos (amerikai) tartalmat. stand up comedian szeretnék nagykoromban! 

rasszista felhangok nélkül mondom, hogy az afroamerikai vonal sem stand upban (na jó, azért Dave Chappelle-t mindig megnézem), sem pedig vígjátékban nem kenyerem. sosem voltam például Eddie Murphy rajongó, mégis nagy érdeklődéssel néztem meg a netflixen megjelent riport filmet vele, és de jól tettem! 

nem csak egy szuperintelligens, és szerény, két lábbal a földön járó faszit ismertem meg közelebbről, hanem felnőtt fejjel felfogtam, hogy a 80-as években mekkora kultúrharc volt az, amit ő vívott, amikor első afroamerikaiként lett blockbuster film főszereplője a 48 órában, aztán ahogy elkezdte a feketék hétköznapjait bemutatni a moziban. innen a szocializmusból kikászálódó kárpát medencéből nézve akkoriban ez a rétege marhára nem jött le a vígjátékainak. 

nézd meg te is ezt a doksit, mert nem csak a popkultúráról tanulhatsz belőle sokat, hanem az életről is. van egy nagy bölcsessége Eddienek, ami a mai hírlevelet inspirálta, de mielőtt ezt megosztom veled, hadd tegyek egy kis kitérőt 1999-be izraelbe!

akkor költöztem ki először külföldre tartósan, és a nulláról próbáltam felépíteni magamnak egy teljes életet. ez nyilván sok nehézséggel és frusztrációval járt, az sem segített, hogy egy elég jó kapcsolati hálót, státuszt és életet hagytam magam mögött pesten. persze türelmes sem voltam 24 évesen. a kinti rokonom a bukdácsolásaim közepette csak annyit mondott nekem:

 לך עם הגלים! (kiejtés: lech im ha-galim!) szó szerinti fordításban:

“menj a hullámokkal!”

nekem ez óriás megvilágosodás volt, hiszen ráébredtem, hogy hiába feszülök meg a kitűzött céljaim elérésén, ha az élet éppen más irányokba sodor, más lehetőségeket hoz nekem, mint amit előre elképzeltem.

ne célokat tűzz ki, hanem azt határozd meg, hogyan akarsz élni, mit szeretnél megtapasztalni!  ne tetováltasd azokat a bizonyos SMART goal-okat a homlokodra, hogy utána minden ébren töltött percedet arra fordítsd, hogy a specifikus, mérhető és releváns céljaidat határidőre elérd.  

amikor túlságosan fókuszálunk egy túl specifikus célra, akkor a csőlátásunk miatt nem veszünk észre olyan lehetőségeket, amelyeket a sors hullámai elénk sodornak, és sokkal jobb helyre akarnak vinni minket, mint amit mi a kis korlátolt fantáziánkkal valaha el tudtunk volna képzelni. 

ez azóta is meghatározza az életfilozófimat, de persze sodródni sem szeretek. és erre húzott rá egy újabb réteget Eddie Murphy, amikor az életére reflektálva azt találta mondani, hogy:

“én nem evezek, hanem vitorlázok”

egyből láttam magam előtt a hustle culture áldozatait, a motivációs idézetekkel bombázó influencereket, nyakukon az erőlködéstől kidudorodott erekkel, ahogyan szaggatják magukat egy csónak evezőivel, hogy már 35 éves korukra nyugdíjba mehessenek, miközben Eddie fütyürészve navigálja a kis vitorlását a tengeren 64 évesen tíz gyerekkel. 

nem tudok sajnos vitorlázni (fent van a nemlétező bakancslistámon), de annyit értek, hogy sokszor nem az egyenes vonalú mozgás a leghatékonyabb a cél elérése érdekében. 

ez az ábra szemlélteti, hogyan vitorlázhatsz be cikk-cakkban gyorsabban a célba, mintha egyenes vonalban eveznél vagy akár egy motorcsónakkal zúznál (a hullámokkal szemben).

neked van ezzel kapcsolatos tapasztalatod? írd meg bátran!