tökre nem mindegy, hogy mit gondolunk arról a világról, amiben élünk.

elvárhatjuk, hogy minden vagyonunk mindig gyarapodni fog a végtelenségig, a bizniszünk az egekbe nő, az orvostudomány megtalálja az örök élet elixírjét és a politikusok majd a mi érdekeink oltárán feláldozva önös érdekeiket megoldják a globalizáció összes baját…

a kiégés kapcsán sokan kizárólag a munkájukkal kapcsolatos túlterhelésre fókuszálnak, pedig vannak olyan időszakok, amikor a magánéletben sokkal megterhelőbb történések vannak…

kitaláltunk a hallgatókkal közösen 50 olyan kisebb-nagyobb jótettet, gesztust, amivel a buborékunkból kikandikálva szerezhetünk valakinek egy kellemes pillanatot!

elég a munkahelyi túlhajszolásból, az önmagad kizsákmányolásából. a kevesebb tartósan több.

mennyivel egyszerűbb a munka világában eligazodni, mint az apaságban…

a kapitalizmus, amiben már több, mint harminc éve élünk egykoron hatalmas ígéretekkel ölelt a keblére, hogy majd kiégve, eladósodva, kiábrándulva és a figyelmünket elrabolva hajítson minket a fölöslegessé vált emberek kupacára, egy kizsigerelt bolygón.

ezért nem tudunk kapcsolódni egymáshoz a végtelen mennyiségű kommunikációs csatorna világában.

elmondom, mit thetünk.

2033-ra pont annyira hatékonytalanná válik a mesterséges intelligenciára épített új munka-világrend, mint a most ismert, emberek által létrehozott szisztéma.

elmondom miért..

az elsőt sosem felejti el az ember…