hogyan viszonyuljunk a munkamániás kollégákhoz?

nem mindig a segítség a legnagyobb segítség…

az egyéni felelősség a rendszerszintű problémák megoldásánál se nulla.

felsorolom azt az 5 típust, akik miatt nagyon nehéz kollektíven fellépni egy fenntarthatóbb munkahely érdekében.

a céges munkák során sok esetben megfigyelhető a karpman-féle drámaháromszög, amelyben a külső konzulensre (ebben az esetben rám) úgy tekintenek, mint valami megváltóra/megmentőre.

általában a dolgozók az áldozat szerepét szokták felvenni…

érdekes párhuzamot vélek látni a pszichológusok és a klasszikusan képzet zenészek között.

miért törjük magunkat azon, hogy mindenről legyen véleményünk? és hová vezet ez?

egy jobb megoldást keresek - ebben az írásban elmondom, hogyan.

itt az idő az önreflexióra! az általam készített munkafüzet sok önismereti kérdést vet fel és nagyban segít neked reális célokat kitűzni a következő időszakra, amelyekbe nem fogsz már az elején belebukni.

a legjobb az egészben mégis az, hogy ha őszinte vagy magaddal az évértékelés során, akkor olyan célokat fogsz kitűzni, amelyek nem mások, hanem a TE érdekeidet szolgálják elsősorban.

egy vezetőnek sem mindig önmagában kell keresnie a hibát.

a sok önismereti munka miatt azért ne feledkezzünk meg a jó öreg SWOT analízisről sem!

a stressz élményének feldolgozása egy személyes és változatos folyamat, melyet az érintett személyek különbözőképpen észlelnek és kezelnek. fontos megérteni, hogyan érzékeljük és reagálunk a stresszes helyzetekre.

a tranzakcionális stressz- és megküzdési elmélet szerint a megküzdés kulcsa a gondolataink és/vagy viselkedésünk megváltoztatása. a megküzdési stratégiákat négy fő típusba sorolhatjuk…

tökre nem mindegy, hogy mit gondolunk arról a világról, amiben élünk.

elvárhatjuk, hogy minden vagyonunk mindig gyarapodni fog a végtelenségig, a bizniszünk az egekbe nő, az orvostudomány megtalálja az örök élet elixírjét és a politikusok majd a mi érdekeink oltárán feláldozva önös érdekeiket megoldják a globalizáció összes baját…

a kiégés kapcsán sokan kizárólag a munkájukkal kapcsolatos túlterhelésre fókuszálnak, pedig vannak olyan időszakok, amikor a magánéletben sokkal megterhelőbb történések vannak…

kitaláltunk a hallgatókkal közösen 50 olyan kisebb-nagyobb jótettet, gesztust, amivel a buborékunkból kikandikálva szerezhetünk valakinek egy kellemes pillanatot!

elég a munkahelyi túlhajszolásból, az önmagad kizsákmányolásából. a kevesebb tartósan több.

mennyivel egyszerűbb a munka világában eligazodni, mint az apaságban…

a kapitalizmus, amiben már több, mint harminc éve élünk egykoron hatalmas ígéretekkel ölelt a keblére, hogy majd kiégve, eladósodva, kiábrándulva és a figyelmünket elrabolva hajítson minket a fölöslegessé vált emberek kupacára, egy kizsigerelt bolygón.

ezért nem tudunk kapcsolódni egymáshoz a végtelen mennyiségű kommunikációs csatorna világában.

elmondom, mit thetünk.

2033-ra pont annyira hatékonytalanná válik a mesterséges intelligenciára épített új munka-világrend, mint a most ismert, emberek által létrehozott szisztéma.

elmondom miért..

az elsőt sosem felejti el az ember…